Tokio Hotel chat az I Like to Musiccal
      

Készülj – Németország legsikeresebb rock együttese a Tokio Hotel készen áll, hogy meghódítsa az angol csatornákat ezen a nyáron és, hogy őrületbe kergessék Nagy-Britannia ifjúságát. Debütáló angol daluk a ’Ready, Set, Go!’ augusztus 20-án jelenik meg a Fascination Records által. Négy number one slágerük volt már Németországban és debütáló turnéjukat több mint 400000 ember látta és 43 állomáson játszottak.

Az I Like Music elkapta a srácokat a Tokio Hotelből hogy beszélgessenek az új dalról, céljaikról és az ikrekről akik az együttes részét képezik.

ILM: Bemutatkozó dalotok a ’Ready, Set, Go’ augusztusba jön ki. Mesélnétek róla, hogyan jött létre a szám és jellemezzétek a hangulatát?

BILL: A dal a kitörésről szól. Arról mesél, hogy mindent el tudsz érni ha igazán akarod. A klipben azt látod, hogy mindenki ugyan úgy öltözik, ebbe a szürke ruhába, ugyan úgy mennek, nincsenek érzések az arcukon. Feladták az álmaikat és abbahagyták megvalósításukat. Csak ’szürke embereket’ látsz, ha hívhatom így őket. De mi kitörünk – a saját zenénkkel. Mikor meghallják a játékunkat, kitörnek és mindent maguk mögött hagynak, - mint mi.

(Kezd az az érzésem lenni, hogy egyes mondatokat betanulnak vagy nem is tudom, de a Female First interjúba is egy két mondat eltéréssel ugyanezt mondták szószerint…)

ILM: A bemutatkozó albumotok a Scream majd csak ezután jön. Melyik számot volt a legviccesebb felvenni a stúdióban?

BILL: Nincs különösebben olyan dal, amelyről beszélni kéne.  Mivel a ’Scream’ az első és második német albumunk válogatása, ezért a dalokat kiválogattuk, lefordítottuk angolra és aztán mentem a stúdióba felvenni őket, mialatt a többiek szabadok voltak.

MINDENKI: Ooooohhhh!

BILL: Igen, nekik vakáció volt. Mivel én meg nagyon maximalista vagyok, ez egy hatalmas kihívás volt, mert azt akartam, hogy a dalok úgy hangozzanak mintha anyanyelvű énekelné a dalokat és ne úgy mintha néhány német akarna angolul énekelni. Beletelt nekem egy kis időmbe de, nagyon örülök, az eredménynek, és büszke vagyok, hogy megcsináltuk az angol albumot.

ILM: Kérlek mutassátok be azt a folyamatot, hogy hogyan készít a Tokio Hotel zenét? Melyik felé hajlotok először dalszöveg vagy zene legyen?

BILL: Nincs sajátos módszer. Én írom a dalszövegeket a srácok meg adják hozzá a zenét. Néha van egy lírai ötletem, amit aztán elmondok a fiúknak és ők hozzáadják az akkordokat. Vagy nekik meg van már a dallam vagy az akkord és aztán én adom hozzá a dalszöveget. És mi négy producerrel dolgozunk együtt – akik szintén hozzáadják az ötleteiket. Az egész folyamat egy nagy csapat erőfeszítése.

ILM: Mit tanultatok a gyártásról mialatt készítettétek a lemezt?

GEORG: Mikor az első albumunkat vettük fel akkor még semmit sem tudtunk a gyártásról vagy más stúdiós munkákról. Mikor a második albumunkhoz vonultunk stúdióba az már teljesen más történet volt. Nagyon sokat tanultunk és sok hatás ért minket a felvétel alatt.

ILM: ’Ready, Set, Go!’ arról szól, hogy higgy önmagadban, kockáztass és valósítsd meg álmaidat. Ti pontosan ezt csináltátok. Mit tanácsoltok a fiatal zenészeknek, akik most kezdik? Valami tanács?

TOM: Szóval, szükséged van sok szerencsére, és jó helyen kell lenned, jó időben. Számunkra mindig is fontos volt, hogy önmagunk maradjunk. Pontosan tudjuk, hogy mit akarunk és, hogy mindent magunknak kell irányítanunk. Ez nagyon nehéz volt az elején, mert nagyon fiatalok voltunk és igazán keményen kellett dolgoznunk, hogy az emberek meghallgassanak és figyeljenek ránk. Minden, amit tudok mondani: Maradj önmagad, higgy önmagadban és csináld a saját dolgod, úgy ahogy te akarod!

ILM: A turnétok fénypontja az volt, amikor 43 állomáson át 400000 embernek játszottatok? Volt valamilyen mulatságos történet, amit megosztanátok a turnéról?

TOM: Nagyon sok különleges pillanat volt és fénypontja a turnénak, nem tudok kiemelni egyet. Először is ez volt az első európai turnénk – még a tény is, hogy lehetőségünk van egész Európában játszani, is egy fénypont. Az első nagyon első fellépés Prágába, az első fellépés Németországban Kemptenben, Párizsban – minden.

BILL: Mindig van nálunk pingpong asztal mikor turnézunk. Nagyon sok vicces pillanat volt – számomra, nem csak a többieknek. Elmondhatom a legjobbat?

TOM: Persze! Megengedjük neki, hogy azt higgye. Velünk volt a saját DVD-csapatunk – szóval nagyon sok vicces pillanatot fogtok látni. (már alig várjuk…^^)

ILM: Milyen volt a fellépés a londoni Islington Akadémiában?

BILL: Ez volt az első alkalom, hogy angolul kellett énekelnem a dalokat az egész koncert alatt, szóval nagyon ideges voltam előtte mielőtt színpadra léptem – de szerencsére minden tökéletesen ment. Az angol rajongók egy fantasztikus üdvözlést adtak nekünk – nagyszerű volt.

GUSTAV: Fantasztikus volt. Valahányszor megérkezünk egy országba, mindig izgatott vagyok attól a ténytől, hogy vajon a rajongóink tudják már a dalszövegeinket és végig tudják- e énekelni. Ugyanez történt Londonban is azon az estén.

(szó szerint ezt mondta Gustav a Female First interjúban is)

ILM: Melyik a kedvenc Tokio Hotel számotok, amit élőben szerettek játszani most?

BILL: ’Raise Your Hands’ – ez egy dal csakis a rajongóinknak, egy dal, hogy velük bulizzunk.

GEORG: És a ’Break Away’ – ez egy igazán gyors és nagyszerű élőben játszani.

ILM: Fiúk, ti még elég fiatalok vagytok, de a bemutatkozó albumotok már tízszeres platinalemez lett Európában és négy number one dalotok is van Németországban. Milyen hosszú volt az út ideáig, és van időtök élvezni?

GEORG: Ez egy gyors utazás volt  - persze. És néha mikor látjuk magunkat a tv-ben és a helyeket ahol jártunk és, hogy mi történt az elmúlt két év alatt, akkor tényleg meg kell állnom egy pillanatra, hogy levegőt vegyek és azt mondjam magamnak: Igen, ez tényleg megtörtént. De próbálunk élvezni minden percet. Mert ez a mi álmunk és valóra vált. Szóval nem akarunk elvesztegetni belőle egy másodpercet sem.

ILM: Mi a célotok az életben?

BILL: Zenésznek lenni, addig amíg csak lehetséges. Színpadon akarok lenni és játszani addig, amíg nagyon, nagyon öreg leszek.

GUSTAV: Csak ennyit akarunk mindnyájan.

ILM: Bill és Tom, ti ikrek vagytok. Van egy fajta kettősség a zenétekben és a személyiségetekben?

BILL: Nagyon különbözőek vagyunk – mindkettőnknek saját stílusa van és saját személyisége. Megosztunk egymással sok dolgot. De sokszor nagyon egyformák vagyunk. Van egy különleges összekötés közöttünk. Tudjuk, hogy mit gondol a másik, mit érez és mit akar mondani, még mielőtt kimondaná. Mindig együtt vagyunk és mindenen együtt mentünk keresztül és ez mindig is így lesz.

TOM: Írtunk egy dalt is magunkról, ami a „Durch die Nacht”.

ILM: Vezettek? Ha igen, akkor milyen dalokat hallgattok, mikor vezettek?

TOM: Jelenleg Georg az egyetlen akinek van jogsija, de nem lett belőle jó sofőr – nagyon messze van még attól (mindenki nevetJ)

BILL & GUSTAV: Így van.

TOM: Bill, Gustav és én most tettük le a az elméleti vizsgát egy autós iskolában. Szóval drukkoljatok, hogy a gyakorlati vezetői vizsga is sikerüljön. (sok sikert srácok C)

GEORG: Nagyon különböző zenét hallgatok, de függ a hangulatomtól is. Például: szeretem a Fall Out Boy-t és az Oasist.

„Szeretem a zenét, mert…az alváson, a barátaimon, a családomon és a kaján kívül – ez az egyetlen dolog, amire szükségem van” BILL

„Szeretem a zenét, mert… mindegy, hogy milyen hangulatban vagyok, a zene minden helyzetben segít” GUSTAV

„Szeretem a zenét, mert… boldoggá teszi az embereket!” GEORG

„Szeretem a zenét, mert… a zene mindig ott van az életemben. A szabadságot jelenti számomra!” TOM

TOM: Georg szereti a zenét mert az az egyetlen barátja (nevetJ). És részemről, mindig nagyon tehetséges voltam nagyon sok dologban (mindenki nevetJ), de a zene mindig ott van az életemben. A szabadságot jelenti számomra.

Forrás: http://www.ilikemusic.com/interviews/Tokio_Hotel_interview_2007-3921/1